A hipnózis régóta azok közé a jelenségek közé tartozik, amelyek szélesköru érdeklodést váltanak ki. Ennek ellenére a közvéleményben sok félreértés makacsul tartja magát a hipnózissal kapcsolatban. Ennek egyik oka, hogy a régi idok, de különösen a XIX. század elejének hipnotizorei valamiféle misztikus, mágikus befolyásolásként fogták fel a hipnózist. Ez az elképzelés jócskán túlélte alkotóit és a modernebb idokben sem igyekeztek kelloképpen eloszlatni. Moziban, tévében még manapság is gyakran találkozhatunk olyan filmekkel, amelyekben „varázslatos ereju mágusok” fantasztikus tettekre veszik rá azokat, akiket „hipnotizáltak”, vagy amelyekben esetleg a hipnózis segítségével buntényeket hajtanak végre.

A hipnózis ilyen torz bemutatása sok bizonytalanságot okoz, és emiatt az emberekben gyakran merülnek fel olyan kérdések, hogy lehet e kényszeríteni valakit hipnózisban olyasmire, amit egyébként nem akar megtenni, hogy veszélyes e a hipnózis, hogy vajon mindenki hipnotizálható e stb.

A szélesköru tudományos vizsgálatok eredményeképpen ezek a kérdések ma már megválaszolhatóak. Ismertetonkben mindezekre kitérünk.  A hipnózisban azonban szó sincs arról, hogy az ember öntudatát veszítené és soha nem kényszerítheto hipnózisban olyan cselekedetekre, amelyeket éberen erkölcsi felfogásával összeegyeztethetetlennek tart.

A hipnózist a legszélesebb körben elfogadott nézet szerint egyfajta módosult tudatállapotnak tekinthetjük. A hipnózis során az egyik ember (hipnotizáltnak vagy a hipnózis alanyának nevezzük) egy másik személy, a hipnotizor által adott szuggesztiókra (sugalmazásokra) reagál, figyelme a hipnotizor hangjára, utasításaira koncentrálódik. A szuggesztiók olyan képzeleti élményeket hoznak létre, amelyek során megváltozhat a hipnotizált személy észlelése, figyelme, emlékezete és viselkedése. Mindez megmutatkozhat a szuggesztiókra adott viselkedéses válaszokban is, de a legfontosabb változás a szubjektív élmények terén jön létre: a hipnotizált személyek megélik azt, hogy tudatállapotuk eltér a hétköznap megszokottól.

A hagyományos felfogás a hipnózist alvásszeru állapotnak tekintette. Ma már tudjuk, hogy az alvásszeruség nem lényegi velejárója a hipnózisnak, hiszen élettani háttere az éber állapothoz áll közelebb, és aktiváló eljárással is létrehozható.